A Dunaszerdahelyen élő, 1963-ban született művész számos ponton kötődik Magyarországhoz: tanulmányait a budapesti Ipar-, illetve Képzőművészeti Főiskolán végezte, 2001-ben Munkácsy-díjat kapott, a kilencvenes évek közepe óta szinte minden évben kiállít Magyarországon, több munkája pedig a budapesti LuMú gyűjteményében található.

Emellett komoly szerepet tölt be a szlovákiai képzőművészeti életben is: a nyolcvanas évek végén egyik alapítója volt az experimentális művészetet népszerűsítő Stúdió ertének, 2001-ben a 49. Velencei Biennálén a közös szlovák–cseh pavilonban együtt szerepelt Jiři Surůvkával, és 2004 óta a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem intermédia szakának oktatója. Munkái nemcsak Közép-Európában, hanem külföldön (például Luxemburgban, Svájcban, Franciaországban és Japánban) is ismertek, így egyaránt értelmezhetők a lokális (csallóközi), a szűkebb (szlovák és magyar) és tágabb (kelet-közép-európai) regionális, illetve a nemzetközi kontextusban. S bár a művészettörténészek a kilencvenes években alkotásait megpróbálták beszuszakolni a posztfeminista művészet körébe, Németh munkássága ennél sokrétűbb, és pályaképe (szükségképpen hézagos) felvázolásakor figyelembe kell venni, hogy az egyes alkotóperiódusok gondolati gócai olyan szorosan tapadnak egymáshoz, hogy nem lehetséges tökéletesen szétszálazni őket.