A Ploubuter Park nevet az a kísérleti zóna kapta, mely egy újonnan felfedezett faj vizsgálatára ad lehetőséget. Az elnevezés elsősorban a szituáció műfaji meghatározásában kíván támpontot nyújtani a kísérleti, tudományos céllal létrehozott létesítmények analógiájára. A Ploubuter Park kialakítása az egyedek természetes környezetükben, eredeti lelőhelyükön történő megfigyelésein alapul. A tapasztalatok összegyűjtése és kategorizálása céljából rengeteg olyan felvétel és dokumentáció készült, melyek a vizsgált egyedeket természetes előfordulási környezetükben mutatják. A lelőhelyek jellemzői, a körülmények többnyire döntően befolyásolják azokat a tulajdonságokat, melyek alapján az egyedek rendszerezhetővé válnak. A vadon élő és szabadon szárnyaló típusoktól a fogságba esett, illetve tenyésztett vagy domesztikált változatokig nagyon színes a paletta. A lelőhelyek sokfélesége és az emberhez való viszonyuk alapján jellegzetesen különböző csoportok különíthetők el. Léteznek a természetben élő csoportok, melyek lehetőség szerint kerülik az ember társaságát, vannak a szabadon születő, de később fogságba esett alfajok, vannak csoportosan és magányosan élők, vannak lakott területeken, az ember közvetlen közelségében élők, és olyanok, melyeket az ember saját szolgálatába állított, sőt vannak tenyésztett és mesterségesen szaporított alfajok is a legnagyobb fogyasztási index-szel rendelkező területeken. A megfigyelések alapján egy rendszertani szerkezet állítható fel (Taxonomia), mely az egyedeket tulajdonságaik és jellemzőik szerint osztályozza: magashegyi~, mezei~, vízalatti~ és vízfelszíni~, rab~ ill. fogságba esett, lakótelepi~ ill. lakóparki~, dolgozó~, zacskófa és zacskóbokor, háziasított~, tenyésztett~, stb.

A jelenség mindenki számára ismert. Többnyire városi környezetben, a heves fogyasztás csomópontjaiban születnek az egyedek, majd onnan elszabadulva, önálló éltre kelnek, átlényegülnek és elkezdődik saját történetük. Némelyek a szülőhelyük közelében maradnak, de sok hosszú kalandos útra indul vagy az ember szolgálatába áll. Ekkor már minden egyed saját személyiséggel bír, mozgásuk, színük és egyéb tulajdonságaik teljesen egyedivé teszi őket. A könnyű, szinte testetlen lények önálló lelkekként kezdenek élni. Mozgásuk mindenféle szabályosságot és ismétlődést nélkülöznek, így az élő organizmusokkal azonos jellemzőket mutatnak.

A lelkek összetevői a könnyű, hártyaszerű, áttetsző burok (a zacskó) és az ezt tartalommal megtöltő fuvallat (a szél). E két alkotóelem szerencsés találkozásából kelnek életre a vizsgálat tárgyát képező lelkek. Az anyagtalanság, a szinte megfoghatatlan könnyedség jellemzi az alkotóelemeket. A zacskót a szél tölti meg élettel, a szelet a zacskó teszi megmutathatóvá. A lelkek a létezés és a vízió határán lebegnek.

• A zacskó a tárgyak képzelt hierarchiájának valahol a legalján elhelyezkedő hitvány jelenség. Az a tárgy, mely nem a feladatának befejeztével válik szemétté, hanem eleve szemétnek születik.

• A szél a megfoghatatlanság, az anyagtalanság és ezáltal az eszmeiség szimbóluma. A szél soha nem válik láthatóvá, mindig csak a következményeit érzékeljük: a fák lombjának suhogását, az arcunkat simogató fuvallatot, stb.

A Ploubuter Park vizsgálati területe négy részből áll. Az első és a második az alkotóelemek, a zacskók (InSitu) és a szél (Ventus) természetes környezetében történő megfigyelésének dokumentációját bemutató álló- és mozgókép-sorozat. A harmadik a hosszan tartó megfigyelések alatt szerzett tapasztalatok és eredmények összegzése, a lelkek osztályokba sorolásával alkotott rendszertani váz (Taxonomia), a negyedik pedig a lelkek tulajdonságai, a mozgásukban felfedezett törvényszerűségek alapján felépített installáció (Ploubuter Park), mely egy mesterséges, telepített környezetben, kontrollált viszonyok között teszi lehetővé a további megfigyeléseket.

A lelkek tulajdonságainak, jellemének tanulmányozása egy örömteli, élményszerű feladat. A zacskók mozgásának szemlélése során egy önmagát soha nem ismétlő balett tárul elénk. Ha az előadás hatása alá kerülünk, könnyű észrevenni a zacskók táncában a szabadság költői megnyilvánulását.

A felfedezett faj egyedeinek folyamatos jelenléte, a lelkek állandó részvétele a hétköznapi életünkben egy újabb metafora felállítására ad lehetőséget. A zacskók formájában életre kelő lelkeket a Szentlélek modern megjelenésének is tekinthetjük. A keresztény ikonográfiában a galamb (Columba livia domestica) a Szentlélek hivatalos szimbóluma. Kicsit merész kulturális fordítás eredményeképpen a Szentlélek megtestesülésének mai, jellemzően fogyasztói környezetünkben az újonnan felfedezett faj egyedeit, a zacskókat tekinthetjük.